SAJTÓKÖZLEMÉNY — A magyar építészet napja – innovációból sosem volt hiány
A parlament idén ősszel döntött arról, hogy Kós Károly születésének napját, vagyis december 16-át a magyar építészet napjának nyilvánítja. Ennek apropójából a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) összegyűjtött néhány érdekes építészeti szabadalmat.
Az építőipar egy roppant sokrétű, az igényekhez igazodva folyamatosan változó és megújuló ágazat, így nem csoda, hogy számtalan fontos innováció köthető hozzá. Az építészek, mérnökök évszázadok óta azon dolgoznak, hogy életkörülményeink minél jobbak legyenek, emiatt pedig nagyon sok találmány látott napvilágot Magyarországon is. Ezekből szedett össze néhányat az SZTNH.
A neves építészdinasztia első tagja, a főként Nagyváradon tevékenykedő id. Rimanóczy Kálmán például 1904-ben kapott szabadalmat arra a megoldására, amely a fellépő színháztüzek esetében segítette az átszellőzést, valamint az égéstermékek és a füst gyors elvezetését a színpadról és a nézőtérről. Szintén a színház világánál maradva: Medgyaszay István 1909-ben szabadalmaztatta a veszprémi színház tervezésekor kialakított, foglalat nélküli lámpaizzóját, amely így felfelé sem vetett árnyékot, ezáltal még ragyogóbb fényhatást érve el. Az operaház korszerűsítéséhez kapcsolódóan pedig az 1910-es években szabadalmaztatta a vészkijáratok gyorsan és egyszerűen nyitható ajtózárját.
A debreceni Jost Ferenc nemcsak építészként (több helyi templom tervezőjeként), hanem parkettagyárosként is tevékenykedett – utóbbihoz köthető 1941-ben megszerzett szabadalma is: ennek keretében olyan eljárást dolgozott ki, amelynek segítségével olcsó, recsegéstől, portól, gombától mentes, betonba illeszthető parkettát lehetett előállítani.
A Könnyűipari Szerelő- és Építő Vállalat (KIPSZER) kötelékében dolgozó Csizmadia Nándor, Gönczi Pál és Borza Sándor szolgálati találmánya szintén említést érdemel. A csomóponti kapcsolat térbeli rács-szerkezetekhez néven 1972-ben szabadalmaztatott építőelem a mai napig megfigyelhető több középület nagy tereket átfogó, tetőt tartó rácsszerkezetében, például a Hungexpo csarnokaiban, a budapesti Ildikó téri református templomban, illetve a Dunaújvárosi Református Templomban is – érdekesség, hogy ezeket mind Szabó István építész tervezte, akinek szintén voltak szabadalmai, többek között egy betonozást segítő zsaluzórendszer is.
Szerencsére építésznők is jeleskedtek az iparjogvédelemben. Az Ipari Épülettervező Vállalatnál (IPARTERV) dolgozó Hattyasyné Markó Krisztina például több szolgálati találmányban is részes feltaláló volt. Ezek közül talán az egyik legjelentősebb a Bartos Ferenccel közösen jegyzett, 1982-ben szabadalmaztatott mesterséges szellőzésű nedves hűtőtorony volt, amely a korábbi hűtőtorony típusokat (keresztáramú és ellenáramú, illetve vegyesáramú) kombinálta, megnövelve a teljesítményt és csökkentve a fajlagos villamosenergia felhasználását.
A közelmúltban szintén érdekes szabadalmak születtek az építőipar területén. Losonczi Áron a 2000-es évek elején szabadalmaztatta a fényáteresztő beton építőelemet, vagyis a Litracont. Az iparjogvédelmi tudatosság ebben az esetben kifizetődő is volt, hiszen a feltaláló számos esetben fel tudott lépni jogilag a hamisítók ellen.
A Barabás Téglakő Kft. pedig a műkő (vagyis az ő védjegyoltalommal védett kifejezésük alapján térkő) piacon számít vezető vállalkozásnak. Ráadásul ezt nagyrészt annak köszönhetik, hogy odafigyelnek arra, saját szellemi termékeiket szabadalmakkal, használatiminta-oltalmakkal vagy éppen védjegyoltalmakkal védjék.
További információ:
Gyulasi Georgina
sajtófőnök
Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala
E-mail: georgina [961] gyulasi [169] hipo [961] gov [961] hu