14. Az SzJSzT-05/10. számú szakvéleménye az MTI adatbázisaival és azok felhasználásával kapcsolatban vizsgálta az adatbázisok sui generis védelmének a feltételeit:
- - milyen esetekben állapítható meg az Szjt. 84/A. § (1) bekezdése szerinti jelentős részre vonatkozó jogsértés?
- - lehet-e szó az adatbázis egészét érintő jogsértés megvalósulásáról olyan adatbázisok esetében, ahol a tartalom folyamatos megújulása és bővülése az egész működés értelme, lényege?
- - megvalósítják-e a jogosulatlan felhasználásnak az Szjt. 84/A. § (3) bekezdésében említette esetét azoknak a honlapoknak a működtetői, amelyek hozzájárulás nélkül, rendszeresen, a felhagyásra vonatkozó felszólítás ellenére vesznek át hír és képanyagokat - különböző mennyiségben - az MTI szerződéses partnereitől, és teszik azokat hozzáférhetővé saját honlapjukon?
- - hogyan kell értelmezni az "ismételten" és a "rendszeresen" fogalmat, ami már jogsértésként értékelendő, továbbá jogos érdeksérelemnek, illetőleg károkozásnak minősül-e az a körülmény, hogy a "felhasználók" ellenérték nélkül jutnak olyan szolgáltatáshoz, vagy annak egyes elemeihez, amelyeket az MTI szerződéses partnerei fizetés ellenében kapnak meg; tekinthető-e ez a magatartás az adatbázis-előállító jogos érdekei indokolatlan károsításának?
- - hogyan kell értékelni azt a körülményt, hogy a hozzájárulás nélküli felhasználók feltüntetik-e a valós forrást, avagy sem?
- - mennyiben alkalmazhatók vagy nem alkalmazhatók a kivételekre vonatkozó általános szabályok az adatbázis-védelemre vonatkozó speciális kivételek mellett?
[...]
16. Az SzJSzT-18/10. számú véleményben a mű integritásához való jog és az átdolgozási jog érvényesülésének a feltételeit vizsgálta nagy alapossággal az eljáró tanács egy népszerű dal két különböző hangszerelésben és stílusban történt előadása hangfelvételen való rögzítése tekintetében.
A tanács, miután arra kellet válaszolnia, történt-e az adott estben szerzői jogi jogsértés, figyelembe vette az Szjt. összes releváns rendelkezését:
- - 13.§ alapján a szerző személyhez fűződő jogát sérti művének mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása, vagy más olyan megváltoztatása vagy megcsorbítása, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes;
- - a 18.§ szerint a szerző kizárólagos (vagyoni) joga, hogy a művét többszörözze, és hogy erre másnak engedélyt adjon;
- - 19.§ értelmében a zeneszerzők és a szövegírók a már nyilvánosságra hozott nem színpadi zeneműveknek és zeneszövegeknek hangfelvételen való újabb többszörözésére és példányonkénti terjesztésére vonatkozó jogukat csak közös jogkezelő szervezetük útján érvényesíthetik. Az átdolgozási jogra és e jog gyakorlására ez a rendelkezés nem alkalmazható;
- - 29.§ alapján a szerző kizárólagos joga, hogy a művét átdolgozza, illetve hogy erre másnak engedélyt adjon.
A tanács rámutatott arra, hogy átdolgozásról akkor beszélhetünk, ha a mű megváltoztatása egyéni-eredeti alkotó módon történik, és így az eredeti műre épülve új mű születik. Mű integritásának sérelme pedig csak akkor valósul meg, ha a változtatások a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmesek. Egy mű bármilyen megváltoztatása így nem szükségképpen jár akár az átdolgozási jog, akár a mű integritásának a sérelmével.
A tanács megállapította, hogy az ügyben érintett esetben a változtatások csupán a tempó kis mértékű módosulásában, a nyolc ütemből álló instrumentális bevezető eltérő dallamában, kisebb hangszerelési változtatásokban, a szöveg egyik sorának értelmet nem érintő megváltoztatásában, a versszakok harmóniamenetére készült instrumentális szólórész a struktúra megváltoztatása nélkül lerövidítésében, a nyolc ütemből álló instrumentális lezárás elhagyásában és helyette a refrén ismétlésében (és elhalkulásában) álltak. Ezek nem érték el az átdolgozás szintjét és nem sértették a mű integritását sem. A mű többszörözése valósult meg és az arra vonatkozó engedélyt az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület részére történő jogdíjfizetéssel megszerezték.
17. Az SzJSzT-22/10. számú ügyben a műcímek védelmének a kérdésével és terjedelmével foglalkozott az eljáró tanács Weöres Sándor "Csiribiri" című versének a címével kapcsolatban.
A tanács utalt arra, hogy bár a szerzői művek címét - versenytársak közötti viszonyban, és az irányadó jogi szabályozásban meghatározott feltételek fennállása esetén - a versenyjog is védi, e védelem a csupán a szerzői jogi vonatkozásokkal foglalkozó szekértői vélemény tárgyán kívül esik. A szerzői jog tekintetében pedig rámutatott arra, hogy az Szjt. nem bármely műcímet, hanem csupán a szerzői jogi védelemre érdemes műcímet részesíti védelemben. A védelemre érdemességet a "sajátos" jelző fejezi ki, amely leképezi a címre az egész mű védelme feltételét jelentő egyéni-eredeti jelleget. Mivel a cím rendszerint tömör, ezért sajátos jellegének megítélése még nehezebb, mint a szerzői mű egyéni-eredeti jellegének megállapítása. A címvédelem összhangban áll azzal, hogy a szerzői vagyoni jogok nemcsak a mű egészének, hanem a mű azonosítható részének felhasználására is kiterjednek. A sajátos/jellegzetes cím pedig a mű azonosítható részének számít.
Az eljáró tanács nagy alapossággal áttekintette mind a címvédelemre vonatkozó bírósági és testületi gyakorlatot valamint a "csiribiri" szó összes etimológiai vonatkozásait, s megállapította, hogy a "csiribiri" ikerszó sem a nyelvtörténet szerinti más eredeti jelentéseivel használva, sem pedig a szintén közismert, varázslásra utaló tartalommal nem tekinthető olyan sajátos címnek, amely szerzői jogi címvédelemre érdemes. A hétköznapi nyelvben is használt, ismert szavak, kifejezések - még akkor, ha ritkábban használják őket, és netán kissé, de nem a lényeget érintően megváltoztatott formában válnak műcímmé (csiribi/csiribá/csiribú - a varázslás közismert szavai) nem alkalmasak a külön, a műtől függetlenül fennálló szerzői jogi címvédelemre.
18. A SzJSzT-25/10. számú ügyben más összefüggésben merült fel a művek címével kapcsolatos szerzői jogi védelem témája. A megkeresésben foglalt kérdés az volt, hogy a műfaji meghatározás szorosan hozzátartozik-e a mű címéhez, kiterjed-e rá a szerzői jogi védelem, és hogy a szerzői jogok jogosultjának a hozzájárulása nélkül módosíthatja-e a felhasználó a műfaji meghatározást.
A szóban forgó zenés színpadi mű műfaját a szerzők "zenés játék"-ként jelölték meg, a színház azonban - a nélkül, hogy erre külön engedélyt kért volna - a "retroperett" alcímmel jelölte meg a mű műfaját.
Az eljáró tanács megállapította, hogy "zenés játék", "musical" vagy "retroperett" kifejezések nem tartoznak a "Szerdán tavasz lesz" mű címéhez. Ezekre vonatkozóan a szerzőknek nincsenek személyhez fűződő (pl. címvédelem, a mű egységére vonatkozó védelem) vagy vagyoni (például átdolgozási) szerzői jogai. Szerzői jogi értelemben nem dolgozták át, nem változtatták meg az eredeti művet. Az előadásra jogosított színház a szerzői jogi jogosultak illetve képviselőjük hozzájárulása nélkül is használhatja a "retroperett" műfaji megjelölést az előadás kapcsán, még ha az egyik szerző egy 27 évvel ezelőtti előadás idején adott nyilatkozatában "zenés játéknak", "musicalnek" is nevezte a művet. Ez nem jelenti az eredeti mű a szerzők becsületére vagy hírnevére sérelmes felhasználását sem.
19. Az SzJSzT-26/10. számú ügyben arról kellett véleményt adnia az eljáró tanácsnak, hogy megfelelnek-e a szerzői jogi védelem követelményeinek egy adott konkrét televíziós beszélgető műsorban az egyik résztvevő által történt megszólalások, és hogy ezért a műsorról készült felvétel másodlagos felhasználása esetén szükség van-e a hozzájárulására.
Az eljáró tanács megállapította, hogy az említett résztvevő részben a műsorvezetői kérdésekre válaszolt, részben a többi résztvevővel folytatott beszélgetés során szólalt meg. A megszólalások az élőbeszéd sajátosságait hordozták; esetenként bizonyos korábbi tapasztalatokból adódó következtetésekről volt szó, de az elhangzottak nem tükröztek semmilyen, az egyszerű élőbeszéden túlmutató tevékenységet. A műsor természetéből adódott az is, hogy nem lehetett szó egyéni, eredeti jellegű interjúról, a gondolatok alkotó jellegű, esetenként akár monológszerű válaszokban megvalósuló megformáltságáról. Miután a megszólalások összességében nem alkottak olyan zárt, rendszerezett, szerkesztett gondolatszövedéket, amely az alkotás, az egyéni-eredeti módon megformált tartalom (például a felperes által említett filozófiai tanulmány) szintjét elérték volna, az eljáró tanács azon az állásponton volt, hogy nem áll fenn szerzői jogi védelem.
20. Az eljáró tanácsok alapos és részletes véleményt adtak az SzJSzT-08/10. számú ügyben a televíziós műsorformátumok szerzői jogi védelméről egy ügyvédi iroda megkeresésére; az SzJSzT-9/10. ügyben a filmelőállítói jogokra fennálló jogok átruházásáról az APEH megkeresésére, illetőleg az SzJSzT-10/10. számú ügyben a bankjegyképek átdolgozásának és a pénzkibocsátás során való felhasználásának a szerzői jogi vonatkozásairól a Magyar Nemzeti Bank megkeresésére. Ezekben az ügyekben a megkeresők a feltett kérdések és a szekértői véleményben adott válaszok bizalmas kezelését kérték.
Budapest, 2011. április 12.
id. Dr. Ficsor Mihály,
a Testület elnöke
A Szerzői Jogi Szakértő Testület szervezetéről és működéséről szóló 156/1999. (XI. 3.) Korm. rendelet 5. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján a Beszámolóval egyetértek.
Budapest, 2011. április
Dr. Bendzsel Miklós,
a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának
elnöke
Mellékletek:
1. sz. melléklet - A 2010-ben tartott elnökségi ülések jegyzőkönyvei
2. sz. melléklet - A megkeresések és megbízások listája