MECHWART ANDRÁS

(1834 - 1907)

Mechwart András, a magyar ipartörténet egyik legkiemelkedőbb képviselője, 1834. december 6-án született a bajorországi Schweinfurtban. Szülei szűkös anyagi helyzete miatt csak elemi iskolában tanulhatott, majd inasnak állt a helybeli lakatoshoz. Munkaszeretetével, alkotóképességével már ekkor kitűnt. Lakatosvizsgájakor a "legényremek"-ként készített Chubb-zárja olyan jól sikerült, hogy arra a város elöljárósága is felfigyelt, és ösztöndíjjal az augsburgi politechnikumba küldte tanulni, ahol 1855-ben mérnöki oklevelet szerzett.

A fiatal mérnök Nürnbergben, egy gépgyárban kapott állást, az itt eltöltött négy év alatt hidak, vasúti kocsik és malomipari gépek gyártásával ismerkedhetett meg.
1859-ben állást változtatott, új országba indult, és a véletlen hozta úgy, hogy Magyarországon telepedett le. Útban új munkahelye felé ugyanis Budán meglátogatta augsburgi származású barátját, Eichleiter Antalt, aki ekkor már Ganz Ábrahám üzemében dolgozott. Eichleiter bemutatta barátját Ganznak, aki megörült a jó mérnöknek, és kérte, mondjon le galíciai útjáról, vállalja el nála a felügyelői állást.

Mechwart András gyorsan döntött; éppen 25. születésnapján kezdte meg hazánkban tevékenységét Ganz budai öntödéjében, és a következő 40 évben a gyár mérnöke, üzem- és üzletvezetője, majd vezérigazgatója lett. Sorsa eggyéforrt a Ganz-gyár munkájával.

A gyár-alapítója, Ganz Ábrahám Svájcból érkezett hazánkba az 1840-es évek elején. Kezdetben a Pesti Hengermalom Rt. öntőmestere lett. Jó hírét azzal alapozta meg, hogy a közönséges szürkeöntvény helyett kéregöntésű vasútkerekeket gyártott, amelyek kitűnő, kopásálló alkatrésznek bizonyultak, és a kereslet ugrásszerűen megnőtt irántuk. Ganz ezért 1845-ben Budán önálló öntödét nyitott. Az ezt követő tíz év fellendülést hozott, és ez a szakterületek szétválasztását is megkövetelte. Amikor Mechwart a kis gyárba belépett, ő már az öntödétől különvált gépműhelyben kezdhette a munkát. Az öntödében ekkor 140 ember dolgozott. A vasúti kerekek mellett kéregöntésű malomhengereket és különféle géprészeket gyártottak. A megmunkálógépek között megtalálhatók voltak az esztergapadok, fúró-, gyalu- és horonyvágógépek, a kerékfelsajtoló, továbbá a szalagfűrész is. A szerszámgépeket egy 15 lóerős gőzgép hajtotta. Mechwart hamarosan több javítást, műszaki ésszerűsítést hajtott végre az üzem berendezésein.

A hazai vasútépítkezések megkezdésével a gyár is erőteljes fejlődésnek indult. Ganz új telkeket vásárolt, új öntödét építettek, és nagy kazánházat létesítettek. 1865-ben Ganz még az üzletvezetés egy részét is Mechwartra bízta. A gyár 1867-ben már öt részre tagozódott: öntödére, gépműhelyre, lakatos-, kovács-, valamint mintaasztalos-műhelyre, és 371 munkásnak adott kenyeret.  Az elért eredményeket tükrözik a kiállítási sikerek is, mint pl. az 1862. évi londoni és az 1867. évi párizsi világkiállításon a Ganz-gyárnak adományozott ezüstérmek.

Mechwart 1866-ban feleségül vette barátja, Eichleiter Antal húgát. (Három gyermeke született: Ernő fia földbirtokos, Hugó gépészmérnök lett, Emma lánya pedig egy budapesti ügyvédhez ment feleségül). A magyar nyelvet nehezen sajátította el. Kedvelte az irodalmat, maga is írt verseket. Nagy zenebarát volt, örömét lelte a vidámságban, mulatozásban.

Ganz Ábrahám 1867 decemberében bekövetkezett halála után az örökösök Eichleitert, Kellert és Mechwartot bízták meg az üzem- és üzletvezetéssel. A gyár ekkor a "Ganz és Társa" nevet vette fel. Két évvel később azonban a Svájcban élő örökösök eladták a gyárat, és az átszervezés után a "Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt."-nél Mechwart műszaki igazgató lett.

Az átszervezés nem zavarta meg a gyár rendes munkamenetét. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az 1870-72-es években, a válság ellenére 6-8 % jutalékot fizettek, és ekkor bővült a gyár a ratibori üzemrésszel. A jó munka elismeréseként a Ganz-gyár 1872-ben Moszkvában aranyérmet, 1873-ban a bécsi világkiállításon pedig díszoklevelet és a "haladás érmét" nyerte el.

Az 1873-ban kezdődő válság azonban megrázta a gyárat is, Eichleiter és Keller kiléptek a gyárból. 1874-től Mechwart vezérigazgató lett, egyedül végezte az igen szerteágazó szervezői, irányítói, vezetői és piackutatói munkát. Mindaz, amit a magyar gépipar Mechwartnak köszönhet, lényegében ettől az időszaktól számítható.

A gyár vezetőjeként tevékenységét áthatotta az a törekvés, hogy munkalehetőséget teremtsen, új és egyre korszerűbb termékeket vezessen be, és a termelt áruknak piacot szerezzen. E célok megvalósításával a gyár is szüntelenül bővült, s a századfordulóra öt telephelyes nagyvállalattá nőtte ki magát:
- 1869-ben Ratiborban (Porosz-Szilézia) alapítottak fiókgyárat (a cél az volt, hogy a német gyárakkal minél sikeresebben vehessék fel a versenyt);
- 1878-ban a vízivárosi Kacsa utcában (a Monarchiában elsőként) villamos részleget létesítettek;
- 1880-ban megvásárolták az Első Magyar Vasúti Kocsigyár Rt. vagongyártó telephelyét;
- 1887-ben megvették, majd jelentősen fejlesztették az ausztriai leobersdorfi gépgyárat;
- 1880-as évek végén pedig bérbe vették a petrovagorai (Topuskó, Horvátország) nagyolvasztót.
A századfordulón a Ganz Rt. volt az egyetlen magyar nagyvállalat, amelynek külföldön is voltak telephelyei. Hozzá kell azonban tenni, hogy a gyár 1869-ben kezdődött nagyütemű fejlődése nem volt zavar- és válságmentes. Például az 1874-76-os válság a gyár létét fenyegette. Az ilyen időszakokban mutatkozott meg Mechwart zsenialitása: ki tudta választani a legmegfelelőbb gyártmányokat. Az említett időszakban a gyár például vasútikocsi-kerekeket, sínkereszteket, tüzérségi lövedékeket stb. gyártott.

Mechwart ebben az időben kezdte el a hengerszék továbbfejlesztését. A gyár 1874-ben megvásárolta Wegmann Friedrich "Hengerszék"-szabadalmát, amit a feltaláló hosszú ideig nem tudott értékesíteni. Ez a hengerszék sérülékeny porcelán hengerkerekekkel működő, egyszerű szerkezetű gabonaőrlő mechanizmus volt. A fejlesztések során Mechwart a porcelánhengerek helyett kopásálló, kéregöntésű, ferdén rovátkolt őrlőhengereket épített be, bevezette a hengerpárok rugós összeszorítását, valamint burkolattal látta el a hengerszékeket.

A ferdén rovátkolt gabonaőrlő hengerekkel végzett őrlés minőségét meghatározta a rovátkák gépi megmunkálása, a rovátkák száma, alakja, ferdesége és egymáshoz viszonyított helyzete. Mechwart ezen ismereteket felhasználva szerkesztette meg és fejlesztette kitűnően használható géppé a hengerszéket. A szabadalmaztatott konstrukciót rövidesen az egész világ megismerte. A Ganz-gyár a századfordulóig a Mechwart-féle hengerszék mintegy hatvanféle változatát gyártotta. A korszerű magyar gőzerős nagymalmokhoz Haggenmacher-féle síkszitát és meghajtó erőgépeket is gyártott a cég, de igazán a hengerszék volt az, amivel hozzájárult a magyar malomipar világhírűvé válásához. A Ganz-gyár fejlődése is összefügg a hengerszék-gyártással, minthogy ez többször átsegítette a gyárat a gazdasági válságok hullámvölgyein.

Mechwart már az 1878-as világkiállítás előtt felismerte a villamosság jelentőségét. 1878-ban hozta létre a Kacsa utcában azt a kis villamossági műhelyt, amelynek tevékenysége kezdetben ráfizetéses volt. Az ő hívására lépett be a gyárba Zipernowsky Károly, Déri Miksa és Bláthy Ottó, akik tudásukkal, munkaszeretetükkel Európa első villamossági gyárának kifejlesztéséhez segítették hozzá a Ganz-gyárat. A fejlődést jól jellemzi a Nemzeti Színház villamos világításának megtervezése és elkészítése (ez volt Európában a második villamos világítású színház). Az 1884-es bécsi elektrotechnikai kiállításon a Ganz-gyár dinamókat mutatott be, közöttük azt a gépet is, amelyen Mechwart és Zipernowsky a gőzgép és a dinamó tengelyét összekapcsolták.

Déri és Zipernowsky öngerjesztésű váltakozó áramú dinamóját 1884-ben, hatalmas érdeklődés mellett kezdték el gyártani. Ezzel a géppel állandó áramerősséget biztosítva ívlámpákat és - kompenzátorral állandó feszültséget tartva - izzólámpákat is lehetett üzemeltetni. Még ebben az évben szabadalmazatta Déri, Bláthy és Zipernowsky a transzformátort, amelynek alkalmazását 1885-ben Budapesten, Londonban és Antwerpenben is bemutatták, nagyszámú kül- és belföldi megrendelést szerezve ezzel a gyárnak.

Az 1890-es évek elején kezdtek foglalkozni a gyárban villamos vontatással. Mechwart idején a pozsonyi és a Budapest-Újpest-Rákospalota villamos vasút volt a legjelentősebb. Ezek tervezési és építési munkáját Kandó Kálmán irányította, aki 1895-től az elektromos osztály vezetője volt.

Kisebb jelentőségű, mégis szép sikert és jól eladható terméket jelentett a gyárnak Mechwartnak a szántógépek területén végzett fejlesztése. 1889-ben kezdtek szántógépekkel foglalkozni, kezdetben külföldi megoldások gyártásával. Mechwart lokomobilos (munkagépek meghajtására használt gőzgéppel hajtott) forgóekére vonatkozó szabadalmai alapján olyan szántógépeket gyártottak, amelyek már felvették a versenyt az Európában kapható gyártmányokkal. Bánki Donát, aki kezdettől fogva részt vett a forgóeke tervezési munkájában, és több, önálló részletmegoldást tervezett, valamint az eredeti gőzgépes szerkezetet petróleummotorosra cserélte fel, munkájával nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a forgóeke a kor egyik kiemelkedő találmánya lett.

A Mechwart-féle villamos motoros fadöntő gép is a hazai igényekre, a sorozatgyártás reményében született meg. Magyarország akkori területének 29%-át erdő borította, és a hazánk által exportált fát kéziszerszámokkal vágták ki. A gép három fő részből állt: villamos motorból, famaróból és egy kétkerekű, tolókocsiszerű járműből. Bár a gép négyszer annyi fát vágott ki, mint a favágók, gyakorlati szempontból nem volt alkalmas arra, hogy elterjedjen.

A Ganz és Társa Rt. Mechwart szabadalma alapján kezdte meg az oldható tengelykapcsolók gyártását, 1896-ban hét nagyságban állították elő ezt a típust. Az oldható tengelykapcsoló abban az időben készült, amikor az üzemeltetés közben végrehajtott be- és kikapcsolás egyre nagyobb jelentőségűvé vált. Részben azért, mert az egy erőgéppel meghajtott üzemek mind nagyobbak lettek, részben pedig az előtérbe kerülő balesetmegelőzés miatt. Mechwart alkotása a gyakorlatban jól bevált, kiemelkedett az akkori termékek közül.

Mechwart és a Ganz-gyár Csonka Jánossal is kapcsolatba került. A leobersdorfi gépgyár megvételével a gyár egy sor elkészült, de működésképtelen motorhoz jutott. Mechwart a motorok javítását Bánki Donátra és a Budapesti Műegyetem Tanműhelyének vezetőjére, a motorkészítésben már hírnevet szerzett Csonka Jánosra bízta. Az együttműködés során a használhatatlan motorok rendbehozatalán túl gáz- és petróleummotorok sorát fejlesztették ki 1889 és 1896 között. Közös fejlesztőmunkájuk eredményeként született 1893-ban a karburátor.

Mechwart András 1874-től a Ganz-gyár vezérigazgatója, megbecsült vezetője volt. A kemény, következetes munka híve volt, nem szerette a képmutatást, hazugságot. A munkások problémáit megértő, családias légkör kialakítására törekvő, a szorgalmas munkást megbecsülő vezetőként dolgozott. Nagyfokú tisztánlátás, jó ítélőképesség és emberismeret, igen fejlett gyakorlati érzék és vasakarat jellemezte. Nagyszerű szakembergárdát, feltalálókat alkalmazott, és személyesen is segítette munkájukat. Gyáraiban a szociális létesítmények (nyugdíjalap, segélyalap, munkásotthonok, étkezőhelyiségek, fürdők, orvosi szobák, "inasok" oktatására létesített saját iskola) szokatlanok és mintaszerűek voltak.

Mechwart 1899. december 6-án, 65. születésnapján, a gyárban eltöltött 40. év után nyugdíjba vonult, és 1907. június 14-én bekövetkezett haláláig mint szakértő dolgozott a cégnél.

Mechwart András szabadalmai

1872/001310

Mechanische Walzenmangel

1872. 07. 26.

 

(Mechanikus hengerszék)

 

1874/001828

Wendeherzstücke

1874. 06. 27.

 

(Vágány szívdarab)

 

1875/001790

Riffelwalzen für Getreideschroten  

1875. 03. 13.

 

(Rovátkolt henger gabonaőrléshez)

 

1875/001791

Hartgußgranaten

 

 

(Kéregöntésű gránátok)

 

1875/001792

Granate

 

 

(Gránátok)

 

1875/001793

Walzenpaar Riemenantrieb

1875. 08. 03.

 

(Hengerpárok szíjhajtása)

 

1877/001968

Schrapnell für Marinegeschütze

1877. 03. 20.

 

und Küstengeschütze

 

 

(Srapnel tengerészeti és parti lövegekhez)

 

1877/001969

Dippelbaumauflager mit

1877. 08. 04.

 

Ventilation

 

 

(Mestergerenda-ágyazat szellőzéssel)

 

1877/002134

Erfindung einer mechanischen

1877. 06. 26.

 

Walzenmenge

 

 

(Találmány mechanikus hengerszékre)

 

1878/002054

Walzenstuhl

1878. 03. 01.

 

(Hengerszék)

 

1878/002055

Hartgußwalzen

1878. 08. 12.

 

(Kéregöntésű henger)

 

1879/002322

Spannringe für Walzwerke

1879. 02. 08.

 

jeder Art

 

 

(Feszítőkarikák mindennemű hengerműhöz)

 

1879/002323

Lagerentlastungsringe für

1879. 05. 21.

 

Walzwerke mit Spannvorrichtungen

 

 

(Csapágynyomás-mentesítő, illetőleg feszítő karikák

 

 

hengerművek számára)

 

1880/003154

Rollenanordnung für

1880. 05. 05.

 

Lagerentlastungsringe

 

 

(Hengerelrendezés csapágynyomás-mentesítő gyűrűkhöz)

 

1881/003561

Walzenstühle

1881. 10. 02

 

(Hengerszék)

 

1882/003782

Differentialbewegung für

1882. 04. 11.

 

Mahlwalzenstühle

 

 

(Differenciálmozgató hengerszékekhez)

 

1884/004480

Dampflichtmaschine

1884. 04. 18

 

(Gőzfénygép)

 

1885/004627

Regulierbare Friktionskuppelung

1885. 01. 26.

 

(Szabályozható dörzskapcsoló)

 

1886/004045

Speiseapparat für Grünmalz

1886. 04. 09.

 

(Adagolóberendezés csírázott árpához)

 

1886/004046

Dampfkessel mit großer

1886. 04. 17

 

Wasserfläche

 

 

(Gőzkazán nagy vízfelülettel)

 

1886/004047

Antrieb von Walzenstühlen mit Riemen

1886. 06. 04.

   

 

 

(Szíjhajtás hengerszékekhez)

 

1886/004048

Verbesserung an Zahnrädern

1886. 09. 20.

 

(Javítások fogaskerekeken)

 

1887/004242

Verbessertes gegossenes

1887. 02. 25.

 

Eisenbahnrad

 

 

(Javított öntött vasúti kerék)

 

1887/004243

Rotierender Pflug

1887. 10. 12.

 

(Forgó eke)

 

1888/004793

Elektrische Baumfällmaschine

1888. 11. 09.

 

(Elektromos fadöntő gép)

 

1894/007960

Rotierender Pflug

1894. 06. 19.

 

(Forgó eke)

 

1894/007961

Motorenantrieb für Wagen

1894. 08. 23.

 

(Motorhajtás kocsikhoz)

 

Irodalom:

Pénzes István: Mechwart András. Műszaki nagyjaink 2. kötet. GTE, Bp., 1983
Gajdos Gusztáv: Mechwart András. Magyar feltalálók, találmányok. Műszaki Könyvkiadó, 1997

Mechwart András

Mechwart András arcképe


Mechwart-féle forgóeke

 

Mechwart-féle kultivátor

 

   Mechwart-féle hengerszék


Mechwart-féle hengerszék szabadalmi és gyártmánytáblája

  Hengerszék őrléshez három hengerrel

Hengerszék rugós összeszorítással, két, egymás fölött elhelyezett hengerpárral