12. A Testület elnöke 2005. november 15-én kelt levelében kérést intézett a Legfelsőbb Bíróság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) elnökéhez, jelezve, hogy az Szjt. 101. §-ának (4) bekezdésében meghatározott kötelezettségüknek a bíróságok nem minden esetben tesznek eleget, és nem értesítik a testületet az olyan ügyekben hozott érdemi határozatokról, amelyekben korábban a testület szakvéleményét kérték.
13. Az OIT Hivatala tájékoztatta a bíróságokat a kérésről, amelyek közül néhány azonban a jogszabály "nem világos" fogalmazására és a rendelkezésnek a Pp.-be, Be.-be ütközésére hívta fel a figyelmet. Az OIT Hivatala az IM álláspontját kérte a jelzett problémák tekintetében.
14. Az IM válaszában kifejtette, hogy nem lát ütközést az Szjt. és a Pp. között, mivel az Szjt. a Testület információs célú tájékoztatásáról, a Pp. pedig azokkal a személyekkel való közlésről szól, akikre vonatkozóan a határozat rendelkezést tartalmaz. Ezekhez különböző, egymással nem ütköző, hanem kiegészítő joghatások járulnak. Előfordulhat olyan eset, amikor a Testülettel közölni kell a határozatot, és olyan is, amikor tájékoztatni kell a határozatról. Azt, hogy mikor mely szabályt kell alkalmazni, a határozat tartalma alapján kell eldönteni.
15. Az IM álláspontja a Be.-vel kapcsolatban is hasonló volt azzal, hogy az kifejezetten megengedi, hogy külön jogszabály meghatározza azt a kört, amelynek a közlés útján tájékoztatott személyeken kívül a határozatot meg kell küldeni. Nem kétséges, hogy az Szjt. 101. §-ának (4) bekezdése ilyen külön jogszabálynak minősül és az itt meghatározott értesítést a megküldés egy típusának kell tekinteni.